Földművelésügyi Igazgatóság
Jogosult állatorvosi elszámolás
Jogosult állatorvosi azonosító:Jelszó:
Intranet
Szakterületek > Földművelésügyi Igazgatóság > Szakterületek > Vadászati és Halászati Osztály
Betűméret növeléseBetűméret csökkentése
Vadászati és Halászati Osztály

A vadászat szabályozásának kezdete Szent László király 1092. évi dekrétumához vezethető vissza, amely már vadászati szankciókat tartalmazott arra az esetre, ha a vasárnapra és ünnepnapra rendelt vadászati tilalmat a vadászó megszegte. A vadászás első jogszabályi korlátozásának jegyei ismerhetők fel II. Ulászló király 1504. évben kelt dekrétumában, miszerint a jobbágyok már nem vadászhatnak szabadon, hanem elsősorban földesuruk hasznára.

Az 1729. év mérföldkőnek tekinthető, mert megszületett az első magyar vadászati törvény az 1729. évi XXII. törvénycikk. Már az első hazai vadászati törvényben felismerhetők a vadászati jognak az ingatlannal, vagyis a föld tulajdonjogával való összefüggései, bár a törvény még nem tekintette a vadászat jogát a tulajdonjog tartozékának, mert abban az időben az még jelentőséggel nem bírt. A törvény először határozott meg tilalmi időket és szabályozott egyes vadászati módokat.

A vadászattal kapcsolatos jogi szabályozásnak újabb jelentős évfordulója az 1802. évi XXIV. törvénycikk. A vadászati jognak a földtulajdonjoghoz tartozását erősítette a törvénynek az a rendelkezése, hogy a földesúr a tulajdonában lévő ingatlana fele részét „letiltsa", azaz vadászat céljára hasznosítsa. A törvény először rendelkezett a vad által okozott károkról.

A vad állami tulajdonának törvényi szabályozását a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény határozta meg.

Jelenleg Hazánkban a vadászatot és vadgazdálkodást a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény szabályozza.

 

A magyar halászat múltja népünk eredetéig, az őshazáig nyúlik vissza. A halászat királyi jog, ún. regále volt évszázadokon át. Ezt a jogot az uralkodó átruházta az apátságokra, a földesurakra.

Önálló érdekvédelmi szervezeteket, halászcéheket a főhivatású halászok a XVI. sz. elején hozhattak először létre. A céhet artikulusai szabályozták - a mesterségbeli magatartás, a tudás szintje, a halászat, a bérlet, a halárusítás és halkereskedelem kérdésében. A céhek - köztük a halászoké is - 1872-ben megszűntek.

A halászat ügyeit akkoriban a Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Osztálya intézte. A halászati felügyelőségét csak 1884-ben szervezték meg. Első halászati törvényünk, az 1888. XIX. t. c. 1889. május elsején lépett érvénybe. A második világháború után a Földművelésügyi Minisztérium az 1960-as évek elején hozott rendeleteinek értelmében a természetes vizek halászati joga az Államot illette, és annak gyakorlását a halászati bérlő-, majd termelőszövetkezeteknek adta bérbe. A halászati szakigazgatás feladatát néhány évvel később 1967-ben a Földművelésügyi és az Élelmezésügyi Minisztérium fúziójából létrejött Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium (MÉM) vette át. Eleinte a MÉM-től független szervként működött az úgynevezett az Országos Halászati Felügyelőség (OHF), amely a későbbiek során beolvadt a MÉM-be. Ezután a halászati feladatokat a MÉM halászati osztálya látta el.

A rendszerváltás után a Földművelésügyi Minisztérium Földművelésügyi Hivatalainak (1998-tól a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) halászati felügyelői végezték a halászati szakigazgatás teendőit. A halászati szakigazgatást merőben új alapokra helyezte a halászatról és horgászatról szóló 1997. évi XLI. törvény. Az új jogszabály (továbbiakban: Hhtv.) a halászatnak, mint gazdasági tevékenységnek piacgazdasági alapokra történő helyezését, a halászat és a horgászat kereteit, a jogosulatlan tevékenység megfelelő szankcionálását volt hivatott biztosítani. A Hhtv.-t és a végrehajtásáról szóló 78/1997. (XI. 4.) FM rendeletet az évek folyamán többször is módosították, míg végül 2013-ban egy teljesen új jogszabály váltotta fel.

Az új törvény, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (továbbiakban: Hhvtv.) célja a megváltozott társadalmi, gazdasági és igazgatási környezetnek megfelelően, az állat- és növényvilág természetes sokféleségének fenntartása, folyamatos megújulása, a halgazdálkodási jognak és a haltermelésnek a piacgazdaság követelményeivel, valamint a vízi élővilág és a vizek természeti környezete védelmével összhangban való gyakorlása, továbbá a természetes vízi ökoszisztémák halállományának megóvása, fenntartható hasznosítása és a haltermelés fejlesztésével a hazai étkezési halellátás biztosítása érdekében, a halgazdálkodás és a halvédelem feltételeinek meghatározása.